Sokan érzik úgy, hogy azok, akik a nyugdíjuk mellett dolgoznak elveszik a fiatalabbak elől a munkalehetőségeket.  A nyugdíjasok viszont úgy érvelnek, hogy nem örömükben, hanem kényszerűségből dolgoznak. E témával kapcsolatos vélemények – pro és kontra – :

Ilka nevű olvasónk gondolatai : „Teljesen egyetértek azokkal, akik szerint meg kellene tiltani a nyugdíjasok - ideértve az öregségi, illetve a  rokkantak és csökkent munkaképességűek - munkavállalását, vagy választás elé  kellene állítani őket, nyugdíj vagy munka. Amellett, hogy biztos jövedelmük van, mindenhol azt látom, hogy kedvezmény illeti őket, még akkor is, amikor munkát vállalnak.

A tömegközlekedés is tele van az ingyen utazó nyugdíjasokkal, akiknek az utazását másokkal fizettetik meg. Mind “kisnyugdíjasnak” titulálja magát, még az is, akinek 90-100 ezer forint a nyugdíja. Megkóstoltatnám velük milyen napi 8 órát dolgozni úgy, hogy a bruttó fizetése ennyi, amiből megkap 75 ezer forintot, vagy  még ennél jóval kevesebbet. Megkóstoltatnám velük azt is, hogy milyen ebből gyerekeket nevelni és útnak indítani az életbe, meg milyen betegen dolgozni, mert a táppénzből tényleg éhen halni lehet. Örüljenek, hogy ők megélhették, hogy az otthonlétet évtizedeken át élvezhetik, hogy fix jövedelmük van, és nem kell minden hetet úgy kezdjenek, hogy bármikor közölhetik velük, hogy „a munkájára nincs szükségünk”.

Munkakörömnél fogva betekintésem van azok igazolásaiba, akik nyugdíjasként vagy rokkantként munkát vállalnak, és sokszor felmegy bennem a pumpa, amikor látom, hogy 134.000 forintot kapó rokkant, meg a 180.000 forintot kapó nyugdíjas szakképzettség nélkül dolgozhat, az állásért kilincselő diplomás pályakezdő fiatal meg azt mondja, hogy “bármit elvállal, csak dolgozhasson” és mégis elküldik.

A 40-es korosztály és az utánunk következők meg dolgozhatnak látástól-vakulásig - és szerencsének számít ha egyáltalán van hol -!  Soha nem fogjuk élvezni azt, amit befizettünk, az eszetlen és aránytalan kifizetések miatt! A nyugdíjak reálértékét állandóan meg akarják őrizni, a fizetéseket meg sokszor évekig nem emelik a munkáltatók, beleértve az államot is. Talán azokra kellene figyelni, akik beletesznek a közös kalapba, és nem azokra, akik azt élvezik!Ne mondja nekem senki, hogy az, aki 15 - 20 sőt 30 éve nyugdíjas, az annyit befizetett az akkori béréből, hogy a jövedelme egyenértékű egy jelenlegi aktív dolgozó bérével!

Azt már ne is firtassuk, hogy hányan vannak, akik még 25 évet sem dolgoztak ahhoz, hogy nyugdíjasok lehessenek, mert jókor voltak jó korban és kedvezménnyel elmehettek nyugdíjba!”

S akkor egy levél a másik „oldalról”:

„48 éves vagyok és 2007-ben lettem rokkantnyugdíjas - egy betegségem következményeként.  Előtte egyhuzamban több mint 24 évet ledolgoztam.  Most nincs 30000 forint az ellátásom, ha a férjem nem dolgozna - ő se hoz haza többet havonta 80.000 forintnál -, akkor bizony elég kilátástalan lenne a helyzetünk. Néhány hónapja ugyan sikerült  portásként elhelyezkednem -  24/48-ban -, de úgy néz ki, hogy áprilistól ez a lehetőség is meg fog szűnni. A fizetésről ne is nagyon beszéljünk! Alig 300 forintos órabért kapok, de legalább azt mindig időben megkapom. Ha megszűnik ez az állás, akkor nem tudom, hogy hogyan lesz tovább….három gyerekünk van, akiket még fel kéne valahogy nevelnünk.”