A levélíró két lehetőség közül választhatott: vagy munkanélküli lesz, vagy pedig éhbérét elmegy dolgozni. Az utóbbi mellett döntött.

Levél: „Szerintem az a helyzet amiben most vagyok nem az én szégyenem. Egyszerűen nem tehettem mást, mint azt, hogy ilyen megalázó feltételekkel is elvállaltam a munkát, mert egyébként a munkaügyi központba járkálhattam volna.

Kb. 7 hónapja vagyonőr  egyéni vállalkozó vagyok. Azóta ezen a jelenlegi munkahelyemen dolgozom.

Egy kollégámmal - egymást váltogatva – egy telephelyet őrzünk. Havi 400 – 450  óra munka, szabadság semmi. 350 forintos órabér.

És most még ezt is elvesztem, mert a telephelyet el akarják adni. Elvileg 30 napos felmondási időm lenne, ehhez képest elsején közölték velem, hogy tizenötödikétől már nem számítanak a munkámra.”