- Interjú Fialka György bankbiztonsági szakemberrel -

Reggel olvastam a Biztonság című folyóiratban a Budapest Bank bankbiztonsági vezetőjével készített interjút. S mivel ez az anyag nincs fent a neten, ezért úgy gondoltam, hogy néhány részletet bemásolok ide.

Tehát, Fialka György a következőket nyilatkozta:

„Magyarországon a régi bűnelkövetői módszerek felhígultak. Az EU-ba való belépés után pedig egyre „nemzetközibbé” válik a hazai bűnözés. Az ATM-fosztogatások például albán bandához voltak köthetők, de egyes módszereket német, vagy erdélyi elkövetők honosítottak meg. Másik veszély az amatőr bankrablók, az ellehetetlenült anyagi helyzetbe került, végletekig elkeseredett büntetlen előéletű emberek megjelenése. Zömében pancserek, akiket hangos káromkodással egy biztonsági őr is képes kizavarni a bankból. Mégis veszélyesek, különösen, ha fegyverhez jutnak, mert gyakorlatlanok és reakcióik nem kiszámíthatóak.”

A szakember úgy gondolja, hogy  „a pénzintézetek is részei azoknak a kritikus infrastruktúráknak, amelyeknek a védelmét végzőket közfeladatot ellátó személynek kellene tekinteni. Ha a bankrabló tudná, hogy az őr, mint közfeladatot ellátó személy megtámadásáért, lefegyverzéséért jóval súlyosabb büntetésre számíthat, kevesebb lenne az ilyen támadás, és ezzel nagyobb biztonságban lennének az ügyfelek is.”

„Fialka György nem igazán szereti, ha a banki biztonsági őrök fegyvert viselnek. Azt mondja, nem egyformán képzettek és gyakorlottak, a rossz kezekbe került fegyver balesetet okozhat. Sokkal jobb irány a pénzintézetek védelmére annak a vizsgálata, hogy mitől csábító a bank a rabló számára annyira, hogy akár évente többször is „meglátogatja” és miért kerüli el a másikat messzire. (Az MKB fiókjait még sose támadták meg, a Budapest Bank ellen is nagyon kevés támadás történt. ) A bankrabló minden esetben terepszemlét végez. Figyel, milyenek az őrök, van-e fegyverük, milyen a forgalom? A profi nem akar sérülteket, nem akar lövöldözni. Ahol korlátozzák a készpénzmozgást, ahol időzáras pénztárkassza van és a nagyobb zsákmányra hosszú perceket (több mint 5 percet) kellene várnia, a rabló nem kockáztat azért a kevés pénzért, melyet a felső fiókból elvihet. Ahol évekkel ezelőtt sikerrel rabolt és ma is azt látja, hogy ugyanolyan könnyű dolga lenne, ott újra próbálkozni fog. Mert védhetetlen bank nincs, csak rosszul védett.”

(A teljes interjút a Biztonság 2011. februári számában lehet elolvasni.)