Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született - mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát.(Maurice Maeterlinck)

Levél: „Budapesten, a ……. úton őrzök egy építési területet.  24/48-as beosztásban. Van ott egy kutya. Napközben meg van kötve, mivel a munkások dolgoznak. Éjszakára viszont el kell őt engednünk.  Ez utasításba van adva. És ez a gondom, mert nagyon agresszív. Egyik nap is ráharapott a kolléga kezére. Ezt jeleztük a főnökünknek, aki erre cinikusan azt mondta, hogy ha vicsorog, akkor dobjunk neki egy párizsis zsemlét. Ilyen alapon egész nap dobálhatnánk a kutya felé a kaját.”

Azt gondolom, hogy a  „főnök” nagyobb hülyeséget már nem is mondhatott volna. Ha ételt adunk a vicsorgó kutyának, ezzel csak a helytelen viselkedését jutalmazzuk, erősítjük  meg.  Így  azt fogjuk elérni, hogy a jutalomfalatok reményében még inkább ilyen magatartást fog tanúsítani.

Egyébként lehet, hogy szerencsétlen jószág legalább annyira fél az emberektől, mint azok tőle - és ezért viselkedik így -.  Nincs senki akihez kötődhetne,  a munkások jönnek-mennek körülötte,  nagyon össze lehet zavarodva ….

(A kép illusztráció)