Az álláskeresés során nagyon sok kellemetlen, sőt kifejezetten megalázó „élményben” lehet az embernek része:

Levél: „Már több mint egy éve vagyok munkanélküli. Hiába böngészem reggeltől estig az álláshirdetéseket egyszerűen nem tudok elhelyezkedni. Idegesítő, hogy sokszor nem lehet felhívni a hirdetésekben megadott telefonszámokat.

Rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat, még válaszra se méltattak.  A másik amiből már nagyon elegem van, az a „majd hívjuk” szöveg. Elmegyek a megbeszélésre, leadom az önéletrajzomat, aztán utamra bocsátanak azzal, hogy „majd hívjuk”. Persze sose hívnak…

Egyszer  sikerült felhívnom az egyik  hirdetésben található telefonszámot. A vonal túlsó végén lévő hanggal  megbeszéltem, hogy másnap tízre vár állásinterjúra. El is mentem, pontosan a megbeszélt időre. Aztán vártam, vártam, csak vártam… majd kb. fél óra múlva kiszólt a szobájából, hogy bocs, de elmarad az állásinterjú.

És olyan is történt velem, hogy  egy bolti biztonsági őri állást szerettem volna megszerezni. Felhívtam a hirdetőt, aki közölte, hogy tizenegykor fogad. Tizenegyre meg is jelentem nála,  végigmért, s azt mondta, hogy ne haragudjak, de ők olyan felépítésű őrre gondoltak, mint ő. De miért nem írták ezt meg a hirdetésben? Miért nem írták ki, hogy az ő alteregóit keresik? (Egy majd 2 méteres, negyvenes hasas pasasról van szó. Én pedig egy 19 éves, 170 cm magas, vékony srác vagyok.)

Próbanapozni is voltam már,  egy üzletben őrködtem ingyen 12 órát. A nap végén azt mondták, hogy „majd hívnak” ..… azóta se hívnak.

Egyre jobban elegem van már mindenből.”