A vagyonvédelemben elterjedt az al-al-alvállalkozói láncolatok létezése.

Ennek az az egyik oka, hogy a fővállalkozók gyakran már eleve olyan alacsony áron vállalják el a megbízást, amiről eleve lehet sejteni, hogy abból tisztességesen nem lehet elvégezni azt az adott munkát. Így aztán azonnal le is pattintják azt egy alvállalkozónak, az esetleg egy másiknak, s a sor végén ott van a bukócég, amit eleve arra hoztak létre, hogy elvigye a balhét. /A láncolatban minden vállalkozó leveszi a maga kis - vagy esetenként nem is annyira kicsi - hasznát, viszont a ténylegesen munkát végző  őr sokszor még a munkabérét se kapja meg.  A dolgozó bejelentéséről, fizetett szabadságról, táppénzről már ne is beszéljünk! :(/

Napjainkban azért olyan nyomottak a vállalási árak, mert rengeteg a vagyonvédelmi cég, túlkínálat van belőlük, és kegyetlenül egymás alá licitálgatnak.  S a megrendelők bizony nem a szolgáltatás minőségét, hanem az árat tekintik elsődleges szempontnak. És bizony nem lóg ki ebből a sorból az állam sem. „A közbeszerzések jellemzően a legalacsonyabb árat tekintik az egyedüli minősítő ismérvnek, ezért gyakori, hogy a feketemunkára bazírozó ajánlatok lesznek nyertesek. A közbeszerzési törvény pozitív értelmű módosítása ellenére sem mondhatjuk, hogy e téren már rendezetté vált a helyzet, mert a „kirívóan alacsony ellenszolgáltatás” magyarázatára kötelezés még nem eredményezett érdemi áttörést.”

Sajnos jelenleg „a munkaügyi felügyelet ellenőrzési gyakorlata sem inspirál az alvállalkozói lánc kiküszöbölésére, vagy jelentős mértékű visszaszorítására. A könnyebb ellenállás elvét követve ugyanis a munkaügyi hatóságok elsősorban azokat a vállalkozásokat sújtják kisebb nagyobb bírsággal, amelyek törekszenek a törvényes, és munkaviszonyos foglalkoztatásra. Jóval könnyebb hibát találni a bejelentett munkaviszonyos foglalkoztatásban, mint felkutatni azokat, akik fittyet hánynak a törvényekre, és feketemunka révén realizálnak komoly nyereséget versenytársaik rovására. Egy többmilliós munkaügyi bírság viszont a legtöbb magyar vagyonvédelmi vállalkozást a csőd szélére juttathatja. Ezért önvédelmi megoldásként megvalósult a kockázat elaprózása, nagyobb számú alvállalkozó bevonása révén. Meglepő adatokkal találkozhatunk, ha megismerjük egy-egy jó nevű élőerős vagyonvédelmi szolgáltató munkaviszonyban foglalkoztatott alkalmazottainak létszámát. Nem ritka, hogy ez a volumen nem éri el, vagy alig haladja meg a tíz főt, holott a cég szerződéses kötelezettségeinek teljesítésében több száz, esetleg ezernél is több vagyonőr vesz részt. Ennek a jelenségnek az a legfőbb magyarázata, hogy a „fővállalkozó” cég a munkaügyi bírság kockázatát áthárítja alvállalkozóira. Ha ugyanis maga a fővállalkozás alkalmazná a teljes létszámot, akkor a cég egyszerűen tönkretehetővé válna egy jelentős munkaügyi bírsággal, és főként a törvény adta lehetőség folyományaként a közbeszerzésekből való több évig tartó kizárással. Ha viszont csak a cég valamelyik néhány tíz főt foglalkoztató alvállalkozóját érinti a munkaügyi bírság és annak járulékos jogkövetkezménye, akkor a fővállalkozó „büntetlensége” és piaci státusa változatlan marad, az érintett alvállalkozó pedig akár napokon belül új vagyonvédelmi vállalkozást alapítva továbbra is a korábbi szolgáltatási helyszínen foglalkoztatja az előző cégében is dolgoztatott vagyonőröket.”

Hááát, ez a helyzet napjainkban.

Viszont 2012. január elsejétől a vagyonvédelmi törvény módosulása miatt lesz változás ezen a téren is. Jövő évtől a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató vállalkozás a szerződés teljesítése érdekében további vállalkozással kizárólag a személy- és vagyonvédelmi tevékenység végzésére eredetileg megbízást adó előzetes hozzájárulásával köthet  szerződést. Az alvállalkozó a szerződés teljesítése érdekében további alvállalkozóval már nem  szerződhet.

Ez szépen hangzik. A kérdés már csak az, hogy hogyan fog mindez majd a gyakorlatban megvalósulni, s hogy a fő- illetve alvállalkozók esetleg milyen újabb kiskapukat találnak majd maguknak.

Idézet forrása:

Dr. Szövényi György: Hidak és szakadékok… A köz- és magánbiztonság szereplőinek viszonyáról, a szolgáltatott magánbiztonság szemszögéből

http://pecshor.hu/periodika/XI/szovenyi.pdf