Mai levelünk írója a barátját keresi. Ha az illető őr esetleg magára ismerne, akkor jelentkezzen – mármint a barátnőjénél -, mert ő nagyon aggódik érte!

„Elnézést, hogy levelemmel zavarom, de egy különös ügyben kérném segítségét! Van egy nagyon jó barátom, aki legjobb tudomásom szerint őrként dolgozik Budapesten, egy Erste bankfiókban hétköznap, és hétvégén is gyakran vállal munkát ugyanezen bank különböző fiókjaiban. (ha jól tudom a G4 megbízásából végzi munkáját, évek óta ugyanazon  a helyen.)

Magánjellegű kérésem lenne Önhöz, vagy esetleg az Ön ismeretségi körébe tartozó kollégáihoz, akik segíthetnének!

Lényeg, hogy az illető személyről egy ideje nincs semmi hírem, míg korábban napi szinten telefonon és interneten értekeztünk. Most már kezdek aggódni érte, mert ez az eltűnés nem jellemző rá! (Bár ki tudja….?!?)

Én nem vagyok független nő, egy másik városban élek, így nehezen tudom kideríteni személyesen, hogy ott dolgozik-e még, illetve jár-e a lakásába.

Természetesen megtehetném én is, hogy személyesen utánajárok, de sem őt sem magamat nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni.

Aggodalmam jogos, mert hónapok óta napi kapcsolatban voltunk, és nagyon furcsa, hogy egyik pillanatról a másikra nem elérhető, ill. nem jelentkezik nálam. Sok személyes elintézendő közös ügyünk van, magán- és munkajellegű is. Ezért is lényeges, hogy megtudjam, hogy életben van, jól van-e, csak nem szeretne velem kommunikálni - bár hangsúlyozom, ez szinte kizárt -!

Vagy netán baj érte, beteg lett, vagy bármi .....?!?”