A hazai boltok biztonsági őreiről gyakran hallani érdekes történeteket:

"Kisasszony, kérem fáradjon utánam - szólt rám egy marcona fickó, miután kifizettem mindent a pénztárnál. És hiába vagyok csípős nyelvvel megáldva, a biztonság őr formaruhájának látványa és az egész helyzet teljesen lebénított, így csak annyit sikerült kiböknöm tiltakozásként: Miért? Erre persze ismét egy udvarias, ám meglehetősen ellentmondást nem tűrő "rutinellenőrzés"-t kaptam válaszként. Az áruház rakterébe mentünk, ahol ki kellett pakolnom a zsebeimet és a táskámat. Tudtam jól, hogy nem csináltam semmit, de akkor is szörnyű volt" - idézi fel nem túl kellemes emlékeit Ági, melyet egy hétköznapi bevásárlás alkalmával kellett átélnie. A vele történtekből természetesen nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, és általánosítani sem szabad, az viszont egészen biztos, hogy mivel többször lehet hallani a vásárlók részéről negatív tapasztalatokat, így megpróbáltunk utánajárni, kinek milyen jogai vannak, és mennyire indokolt a biztonsági szolgálatok olykor meglehetősen érdes stílusú fellépése.

A törvény szava világos, az őrök stílusa érdes

A személy- és vagyonvédelmi tevékenység szabályait a 2005. évi CXXXIII. törvényünk szorítja meglehetősen pontosan körülhatárolt keretek közé. A jogszabály tekervényesen megfogalmazott mondataiból egyértelműen kiderül, hogy a biztonsági őrök  intézkedései esetében az eljárás kulcsszava a szükségesség-arányosság párosa. Tehát a vásárlók személyiségi jogait minden körülmények között szem előtt kell tartani, és ebbe a jól megválasztott hangnem éppen úgy beletartozik, mint az, hogy ha valaki nem kíván a biztonsági szolgálat helyiségébe menni - mivel a pénztárnál is megmutatja minden további nélkül táskáját -, akkor kérésének megfelelően kell eljárni.

És talán épp ez az a pont, ahol meg is állhatnánk egy pillanatra, mert bizony ezen a téren, jogi háttér ide vagy oda, van még hova fejlődni, amit az óvónőként dolgozó Katalin példája is alátámaszt: "Jogkövető állampolgárként meg se fordult a fejemben, hogy valaha összetűzésbe keveredek bármiféle biztonsági emberrel, de mégis ez történt. Nyolcéves fiammal mentem vásárolni, akinek hátizsákját sajnos nem tudtuk elzárni a vásárlótérbe való belépés előtt, mivel az erre szolgáló szekrények mindegyike foglalt volt. A fizetés után éppen léptünk volna arrébb a pénztártól, amikor odajött hozzánk két őr, és közölték velünk, hogy lopás gyanúja merült fel velünk szemben, így át kell nézzenek minket. Míg egyikőjük könyékig merült el fiam hátizsákjában, a másik engem őrzött. Hiába mondtam nekik, hogy legjobb tudomásom szerint ehhez nem lenne joguk, elengedni akkor voltak hajlandóak, amikor rájöttek, hogy az iskolatáska alján ezer éve hánykolódó, összegyűrt üres rágópapír talán mégsem a legjobb bizonyíték ellenünk."

Megkérdeztünk egy neve elhallgatását kérő biztonsági szakembert, és véleményünket részben alá is támasztotta: "Ebben az esetben bizony nem a legmegfelelőbben jártak el, hiszen a vagyonőr valóban nem nyúlhat bele a vásárló táskájába, annak bemutatására azonban felszólíthatja az érintett személyt. Valamint erre is csak akkor van mód a már előbb említett jogszabály alapján, ha "megalapozottan feltehető, hogy az érintett bűncselekményből vagy szabálysértésből származó olyan dolgot tart magánál, amelynek őrzése a vagyonőrnek szerződésből fakadó kötelezettsége; e dolgot a felszólítás ellenére sem adja át; és az intézkedés a jogsértő cselekmény megelőzése, megszakítása érdekében szükséges"."

Indokolt a fellépés, de illetlen

Ahhoz azonban, hogy valakiről megalapozottan feltételezhető legyen, hogy szándékai nem éppen a legtisztességesebbek, a vásárlóteret pásztázó kamerák felvételeinek vagy az áruházban cirkáló civil járőröknek kell tanúskodni, de az is intézkedésre sarkallja a biztonsági szolgálat embereit, ha az áruvédelmi kapu, esetleg egy másik vásárló jelzi az általa lopásra utaló jeleket. A biztonsági szakember szerint pusztán városi legenda, hogy sok hipermarketben vannak szúrópróbaszerű, minden ok nélküli ellenőrzések, arra azonban felhívta figyelmünket, hogy a bolti lopások száma egyre növekszik - napi szinten 8-10 esettel kell szembesülniük munkájuk során. Az általa elmondottakat támasztotta alá Fraknói Gyula rendőr alezredes is, aki elmondta: "a bolti lopások száma valóban elég magas. Ha rendőri intézkedésre kerül sor, általában 70-80 százalékban tényleg áruházi szarkát sikerül elfognia a biztonsági embereknek. Emellett persze a vásárlótérben elfogyasztott termékek száma is igen magas. Néhány ember minden további nélkül levesz a polcról egy üdítőt és némi péksüteményt, majd a pénztárig vígan elfogyasztja, ahol persze mélyen hallgat a megevett-megivott dolgokról."

A biztonsági őrök fellépése tehát a legtöbb esetben indokolt, amit eszünk ágában sem volt kétségbe vonni. Mi azért mégis tovább feszítettük a húrt, és tudni szerettük volna: az ártatlanul és nem túl kedves hangnemben megvádolt emberek mégis milyen jogokkal rendelkeznek. "Ahogy a vagyonőr nem igazoltathatja a vásárlót, úgy az atrocitásban érintett másik fél sem követelheti tőle személyi adatait. Erre hivatalos személyként egyedül a helyszínre hívott rendőrnek van joga, melyet a rendőrségi törvényben szabályozott segítségnyújtási kötelezettsége keretében fog teljesíteni. A gyakorlatban ez persze nem azt jelenti, hogy ott helyben megtörténik az adatcsere, hanem a beszerzett információt majd a rendőrkapitányság fogja külön kérésre kiadni az igazoltatást kérőnek, melyről - mint az a törvény szövegében is olvasható - minden esetben értesíteni kell az ügyben közvetlenül érintett másik felet, vagyis az igazoltatott személyt. Ezek után pedig mindenki bátran elindíthatja az általa indokoltnak vélt eljárást."

Természetesen megpróbáltunk megszólaltatni a témával kapcsolatban a hazai hipermarketek képviselőit is, akik azonban egytől egyig mereven elzárkóztak a kérdések megválaszolásától. Erre sajnos nem sikerült épkézláb magyarázatot találnunk, egyvalami ugyanis biztos: a bolti lopások statisztikái messzemenően azt támasztják alá, hogy a biztonsági szolgálatok gyakori intézkedései indokoltak. Az persze más kérdés, hogy a megalapozott gyanú nélkül előszedett és ellenőrzött vásárlók sok esetben felháborodnak, ami legtöbbször a megalázottság érzését keltő, nem megfelelő hangnemnek tudható be. Pedig az mindössze némi emberséggel könnyen kiküszöbölhető lenne.

Cikk forrása:

http://www.noilapozo.hu/20090805/az_aruhazi_biztonsagi_ellenorzesek_gyakorlata_szakmai_es_moralis_kerdesek?goa=3&comments=all