„A rendőrségen ma a fiatalok pár év elteltével egymásnak adják a kilincset. Ma egy multinacionális cégnél egy áruházi kirakó is megkeres annyit, mint egy kezdő rendőr!”

Hortobágyi István, nyugalmazott rendőr őrnagy nyílt levele:

„Tisztelt Miniszterelnök Úr és Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Szomorúan értesültem volt bajtársaimmal és aktív állományú kollégáimmal arról, hogy a rendőrök utolsó kedvezményét is elveszi a politika keze. Mégpedig a korkedvezményes nyugdíjat.

Én egy kecskeméti lakos, négygyermekes nyugdíjas rendőr őrnagy vagyok. A feleségem 12 éve a bűnügyi szakszolgálatnál dolgozik. Egy 110 négyzetméteres sorházi lakásban lakunk, amelyen még közel 5,5 milliós tartozásunk van. Van egy 11 éves gépkocsink, egy 12 éves motorkerékpárunk, és egy 54 négyzetméteres balatoni nyaralónk, mely utóbbi a kedvesem öröksége. Decemberben töltöttem be az 50. életévemet. Megtakarításunk nincs, és sosem volt. Éltünk egyik fizetéstől a másikig. Nem iszunk, nem dohányzunk, nem szórjuk a pénzt. Megbecsülünk minden egyes forintot. Sosem maradtunk el egyetlen törlesztő részlettel sem. Mindig terveztünk, és sosem vállaltuk túl magunkat. Csak most. Én voltam a felelőtlen, mert hittem abban, hogy egy nyugdíjat elvenni nem lehet. 1984. októberében szereltem fel a Magyar Rendőrséghez. 2007. december 31-én vonultam nyugállományba a Nemzeti Nagycirkuszból.

Abban az időben, amikor felszereltem, még nagyon körültekintő és nagyon óvatos volt a személyügyi szolgálat. Őket igazolja, hogy sosem tudott senki korrumpálni, és egyetlenegyet senki nem tudott tőlem elvenni. A becsületemet. A feleségem becsületét sem tudták elvenni sosem. Csak most. Önöknek, a Semmisségi Törvénnyel ezt is sikerült.

A rendszerváltás előtt a személyügyi szakszolgálat képes volt megkeresni az irodámban és megkérdezni, hogy hol élek. Azt feleltem, hogy egy garzonban, de addig nem vállalok gyermeket, amíg nem tudom megteremteni nekik legalább egy külön szoba lehetőségét. Felajánlották, hogy munkahelyi kölcsönnel hozzásegítenek egy minőségi cseréhez. Tették mindezt azért, hogy teljes bedobással a munkámra koncentrálhassak. Ha valami problémám volt, akár munkaidőben is lejárhattam. Abban az időben azt vallották az elöljáróim, hogy ha a rendőr túl van a maszek ügyein, akkor bármikor és bármeddig dolgozik. S igazuk volt! Dolgoztam éjjel, szabadnapon, és ünnepnapokon, betegen, de még a szabadságomról is képes voltam önként bemenni, ha szükségét láttam. Nem kellett parancs, mert a hivatásom egyben a hobbim is volt. S képzeljék el: nem ismertem azt a fogalmat, hogy túlórapénz, de az sem jelentett problémát, ha saját kocsimat kellett a munkám során használnom. Tettem a dolgomat sportból és kalandvágyból, de fáradhatatlanul és emberséggel. Képes voltam egy kollégámmal egy év időintervallumban fogadni, hogy én vagyok az eredményesebb. Egy láda Radeberger sörért, sportból. S én voltam az eredményesebb. De ő lett a második az alosztályon. Ezért a testület, viszonzásul biztosította a szükséges jogi, eszköz, és anyagi hátteret. Szerettem a szabad, és kreatív munkát. 

Aztán jött a rendszerváltás. Nem vagyok egyedül a véleményemmel, amikor azt állítom, hogy a rendszerváltó kormányok egyikének sem volt igazi érdeke a közrendre, és a közbiztonságra, mert ha lett volna, akkor nem lenne most miről írnom. Nem kéne demonstrálnunk a jogainkért, a megélhetésünkért, de tudják mit? Megkockáztatom ezt is: nem kéne demonstrálnunk az elvárható munkafeltételeinkért sem! Bizony-bizony!!!

2006. őszét követően jöttem rá, hogy nem érek annyit sem, mint egy kóbor kutya, vagy ha az állatkínzás törvényi tényállását elemzem, akkor még annyit sem, mint egy hal. Ugyanis az is gerinces. A politika, és a semmiségi törvény – már korábban utaltam rá -, a becsületünkkel együtt ezt is elvette. Ha én a szomszédomra Molotov-koktélt dobok, és annak meggyullad a ruhája, de más baja sem lesz, megfelelő számú tanúk esetében emberölés kísérletéért felelek. Ha ezt a kóbor kutyával teszem meg és megperzselődik a szőre, akkor hasonló feltételek mellett alapesetben három év büntetést kaphatok. Amikor 2006. őszén egy ilyen benzines palacktól 4 egyenruhásnak gyulladt meg a ruhája, akkor azt elkenték rendzavarás szabálysértésében. Holott mi tudjuk, ez a cselekmény több hivatalos személyen elkövetett emberölés kísérlete lett volna…

Vagy itt egy másik példa: egy éjjel a nyomozót berendelik, mert történt egy betörés és a tettest a járőrök megfogták. Nyolc óra elteltével a gyanúsítottnak élelmet kell biztosítani. Hogy a rendőr is éhes, kit érdekel?

Vagy egy harmadik: két állampolgár koccanásos balesetet hoz össze. A vétkes sofőr kitölt egy balesetjelentő lapot és kész. Ha a rendőr a vétkes, akkor parancsnoki vizsgálat jön, majd fegyelmi, kártérítési, és szabálysértési eljárás.

Tudják, hogy Önöknek köszönhetően a kényszervallatás előkészülete is bűncselekmény? Még szerencse! Ettől jön meg a rendőr igazi munkakedve. Amikor a nyomozó szóban megbeszélte a gyanúsítottal az ügyvéd előtt, hogy mi kerüljön jegyzőkönyvbe és hozzákezdene az elmondottak rögzítéséhez, felgyűri a pulóvere ujját. A dörzsölt ügyvéd és a gyanúsított egyszerre kiált segítségért. A folyosóról berohan még két rendőr. Látnak, amit látnak. Mi a vége? A nyomozót elítélik. Méghozzá ártatlanul! Mit is írtam? Nyomozót? De hiszen az ítélet meghozatalára őt már régen leszerelték…

Sorolhatnám tovább, ami megerősíti az igazamat abban, hogy a Nemzeti Nagycirkuszból mentem nyugdíjba, de nem teszem. Legyen elég annyi, hogy Önök a munkaszerződésben korlátoztak egy csomó jogomban, amiben az átlag állampolgár nincs korlátozva. Ezzel szemben minden erőszak,  zsarolás, vagy kérés nélkül a politika különböző kedvezményekről biztosított minket. Mi pedig elhittük, hogy a politikusok őszinték és szavatartóak. S mégis mi történt? Folyamatosan elvettek mindent. Mint egy besurranó tolvaj, vagy egy zsebes. Elvették a kedvezményeket, de elvették a 13. havi bérünket is, amit mi egyszerűen csak karácsonyi pénznek neveztünk. De ne kelljen felsorolnom, hogy még mi mindentől szabadítottak meg minket… Legyen annyi elég, hogy a rendőr egy évben jelentős túlmunkát teljesít. Néha hónapokat dolgozik rá. Ezért lehet, hogy sosem értettem: a boltos miért nem kel fel hajnali kettőkor, ha elfeledtem nappal megvenni azt az egy zsemlét?

Közben a munkafeltételek beszűkülnek. A technikai és anyagi háttér éppen, hogy elég a működésre, vagy sokszor elégtelen. Idén már lefelezték a testület éves költségvetését. Fizetésemelés? Üdülési csekk? Beiskolázási pótlék a gyereknek? Ugyan kérem! Itt parancsuralmi rendszer van. S a rendőrt megtanítják félelemből dolgozni. Mint amikor Önök nemrégiben meghatározták, hogy mindenki írja alá, hogy beleegyezik a megbízhatósági ellenőrzésekkel járó új hátrányokba. Aki nem ír alá, azt leszerelik… A rendőrt megtanították félelemből dolgozni. Olcsóbb, mint egy fizetésemelés, vagy valami kedvezmény. S csodálkoznak, hogy a tapasztalt hivatásosok számlálatlanul hagyják el a pályát. Ha tudom, hogy még nyugdíjban sem érzem majd magam biztonságban, hogy a Borkai Törvénnyel ott is korlátoznak, vagy elvehetik a nyugdíjamat visszamenőleg, és visszaterelhetnek a munkaerőpiacra valami jelentéktelen munkakörbe, kisebb jövedelemért, akkor sosem leszek rendőr! Sosem leszek az, mert amennyiben ez most bekövetkezik, akkor eladhatom a házat a családom fölül. Ezt a jövedelmet – de már írtam korábban – beterveztem. S szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Önök azt ígérték, hogy megvédik a családokat. Igazuk van! Megesküdtem a legelején, hogy ha kell, az életemet a hazáért. Akkor kötelességem lemondani akár a családom rovására is mindenről…

Azért érdekelne, hogy Borkai Zsolt országgyűlési képviselő, Győr polgármestere, és volt katonatiszt is visszatér-e a Magyar Honvédség kötelékébe? Ugyanis öt évvel fiatalabb nálam. Vagy Ön, dr. Pintér Sándor! Szégyelli-e magát, hogy 48 évesen a rendőrségtől nyugdíjba vonult? Tudják, én 47 évesen döntöttem el, hogy elhagyom a pályát. A fenti zűrzavar mind belejátszott. Szolgálati éveim alatt több akut betegséget sikerült összeszednem. A FÜV-bizottság elnöke azt mondta, hogy a felével leszerelnek, ugyanis az éves emeltszintű elvárásnak csak úgy tudtam már jó ideje megfelelni, hogy jobb eredményeket írtak a lapomra az orvosok, mint ami megfelelt a valóságnak. Mert dolgozni akartam. Akkor még…    

Ezért kérem Önöket, hogy jól gondolják át mit terveznek! A rendőrségen ma a fiatalok pár év elteltével egymásnak adják a kilincset. Ma egy multinacionális cégnél egy áruházi kirakó is megkeres annyit, mint egy kezdő rendőr! Ha viszont ezentúl az állomány csak 65 évesen mehet nyugdíjba, akkor hosszú távon az állomány elöregedik. Az állománytábla kerete adott. Így a fiatalokkal, akik alkalmasak az emelt követelményeknek, nem lehet számolni. Az alkalmassági feltételek hanyatlása pedig rányomja bélyegét a működés hatékonyságára is. S ez akkor igaz, ha a fiatalok a testületnél maradnak. De miért maradnának, amikor a versenyszektorban többet kereshetnek? A rendőrség átjáró ház lesz! Azt pedig ugye nem tervezik, hogy és amennyiben egy rendőr mégis maradna a pályán, akkor 45-50 évesen csökkent munkaképességgel egy jelentéktelenebb, vagy könnyebb beosztásba lesz helyezve, hogy ott a korábbi fizetése meghagyásával végezze azt a csökkent értékű munkát? De ha ez igaz, akkor ki lesz rendőr azért, hogy munkahatékonysága csökkenését követően kevesebbet keressen és azzal a csökkent fizetéssel számolják majdan a nyugdíját? Pont Önöket kell erről győzködnöm? Hiszen Önök már felelősséggel gondolkodni sem tudnak! Hány éves Miniszterelnök Úr? Negyvenhét? És Ön Belügyminiszter Úr? Hatvanhárom? Hát nem hallották Kósa Lajos véleményét arról, hogy ne az idősek döntsék el az ország sorsát? Vagy Önök között nem működik a belső kommunikáció? 

Summa summarum: az a kormányzat, amelyik szétzülleszti és ledegradálja az erőszakszervezetét, az ne számítson semmi jóra! Ne számítson arra, hogy erős lesz a rendvédelme. Hogy erős lesz a közrend és a közbiztonság! Egy erős közbiztonsághoz életerős, egészséges munkaerőre, kiszámítható életpályára, határozott, és a testületet támogató jogi háttérre, kielégítő eszköz és anyagi támogatásra van szükség. "

E levelet Hortobágyi István április tizenhatodikán, a fővárosban tartandó demonstráción - a BRDSZ főtitkára, dr. Bárdos Judit kérésére - fel fogja olvasni.